Harmincnégy év telt el azóta, hogy felnőtként az első kennel alapító tacskóm megvásároltam. Az eltelt hosszú időszak rengeteg felejthetetlen társat, zajos hétköznapot és számtalan kalandot adott nekem. Emlékszem a kényelmes párnákért folytatott mindennapos küzdelmekre és azokra a pillanatokra, amikor egyetlen tacskónézéssel elérték, hogy azonnal megbocsássak nekik bármit. Nagy egyéniségek voltak, akik apró testükben óriási szívvel minden nap derűt adtak. Sokszor ők tanítottak engem türelemre és alázatra, miközben én azt hittem, én vagyok a gazdájuk. Bár ők már nem rohangálnak a kertben, és nem kérik a reggeli falatokat, a vidámságuk és a hűségük örökre velem marad. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem az életüknek, és ők is az enyémnek. Mindegyikük egy külön fejezet, egy külön történet. Ez az album az ő emléküké. A rengeteg közös élményért és a sok szeretetért, amit adtak. Soha nem felejtelek Titeket.